Újlaki és a "gombák"

Fedémes után úgy gondoltam, hogy az élmények egy ideig kitartanak és megpihenek legalább a hétvégéig, hogy frissen és üdén repülhessek. Hát tévedtem :/

Már hét elején motoszkált füleimbe Eszti szavai, hogy egy szép délutáni napon kupolázni kéne a HHH-n, hogy gyakoroljuk a startot és érezzük a szelet. Az időjárás folyamatos nyomkövetése a feladat szinte minden reggel és a fejembe próbálom összerakni a képet a tanult és látott infók alapján, hiszen Yoda mesterünk már elindított a folyón, így ha repülni akarunk akkor jöjjünk rá és oldjuk meg...
A Szerda esti időpont tűrhetőnek bizonyult bár a reggeli órák még nem ezt sugallták. Gyors egyeztetés után pár emberkének megfelelt a szerda és belőttük az esti órákat. Szabi kitartóan és lelkesen csatlakozott a csapathoz, pedig ernyő nélkül biztos nagy fájdalom lehet látni a repülős társakat az égen.
A kora délutáni órák kissé meglepetést okoztak, mivel bitang felhők sorakoztak és néha megjelent egy-két congestus is a levegőben.
Munkának vége, 5 óra...Újlaki belőve a GPS-be! :)
Tudom, hogy nem érdemes vágtatni a városon, mert még mindig cibálja a fák tetejét a szél de bíztam az előrejelzésben, hogy este felé kedvező időjárás lep majd meg. Az odavezető út eléggé zsúfolt volt de 6-ra már ott is voltam az erdőben.

Kicsit aggasztott a parkolóban hajló fák látványa, ami intenzív szeleket jelentett de no Para! :)
Cumó bekészítve, hátamon a teher és hajrá...Már-már fel se tűnik a kis emelkedő, ami a starthelyre vezet és egyre izgatottabb voltam, főleg a starthelyen.
A levegő remeg, az ernyősök a hűvösben heverésznek. Mi az ami a siklóernyős legnagyobb érdeme?
A türelem! :)))
Egy kis idő elteltével nekivágott egy merészebb vállalkozó, meredten figyeltük az indulást és mindenki alapos következtetést vont le. Egy csöppet termikes :/
A csapat másik fele is megérkezett a leszállóhoz és egyeztettünk a helyzetről és viszonyokról. Eszti, Ati és Szabi már a hangárnál lebegtették az ernyőt, hogy bemelegítsenek estére...
Kis várakozás után kedvet kaptam indulni a nagyok után és terítettem is a hátsó fűben. Sorban állás, érzékszervek maximumra tekerve és Geri a lejtő előtt állt felkészülve...Kissé amatőr startnak tűnt, mivel a zsinórokat bokrokra, sziklára terítettem és a hely alsó részén készültem fel. Kis igazgatással fentebb tudtam mászni pár métert, ahol bíztam, hogy kis lendülettel vegyítve felkap a HHH erős szele. Hupsz egy röpke pillanat, ernyő már a levegőben. Rángatott és forgolódott, mint halacska a parton vergődve. Fordulás és indulás után elvitt jobbra a fák felé, majd kissé korrigálva (vagy csak hadonászva) jobbról kerültem a kis széljelzőt és az alsó résszel a fákat súrolva felkapott egy jó kis emelés majd két pislogás között már 20 méterre lebegtem. Megvagyok és repülök! Az első 10 percben csak húzogattam a féket, kapaszkodtam erősen és a túlélés lebegett előttem :) Kisebb fülcsukások jobbról és balról, zizegések, turbók a völgyben, és  erős fordulók de mindez 3D-ben :) Kis idő után már óriási liftek vettek körül és csak azt láttam, hogy az összes ernyő a lábam alatt repked. Óriási, ismét lóg a láb! Kis lecsúszásnak indult de még keményen termikes idő volt aznap este. A Hegy széléhez közeledve volt egy pillanat, mikor A Para kerülgetett. Egy kis lüktetés az ernyő oldalán, majd őrületes prés a beülőben. Ekkor már kapaszkodtam erősen és éreztem, hogy erős lesz. Következett a leáramlás, ami az ernyő óriás bólintásába ment át és az eleje felbukkant a látómezőmbe. Óriás fékezés, kezem a legalsó szinten és hajszál híján sikerült kivezetnem. Ezek után becéloztam a leszállót majd a másik hegyet, ami szintén tartott és kőrözgettem pár percet. Ismét erőre kaptam, majd visszatértem a kezdetekhez. Ekkor már akvárium feeling volt a hegyen és feszülten repkedtünk kb 15-en a levegőben. Ehhez a forgalomhoz még nem voltam felnőve, így kb. 40 perc repülés után fixen becéloztam a leszállót és magasságot gyűjtöttem. A hangárhoz kiérve láttam, hogy van elég helyem és egy balos fordulóval húztam egy ütemesebb féket. A sebesség csak nőtt és az ernyő keresztbe ment, majd kb. 360 után valami különös erő lépett fel. Suhog a zsinórzat és préselődök a beülőbe (ez vajon a spirál lehet)? Még egy kemény kör és a helyzet tovább fokozódott, majd egy kivezetés és leszállás a mezőre...
A hangár mellett lecsatoltam, 10 perc nyugi következett és a naplementével zárult a mai repülésem befejezése. Esztiék már gyalogoltak felfelé, hogy beleharapjanak a levegőbe csak sajnos változott a szél és a start lehetetlenné vált azon a kis helyen. Leérve nagy pacsizás és beszámoló következett, hogy ki milyen szemszögből látta a mai repüléseket.

Nos, ez a nap ismét meglepetés volt és többet tartogatott számomra, mint reméltem.Duna, Óbuda és HHH naplementében. Mi kell még???