Epöl sziklák

 Hú.., ismét egy ernyő szellőztetést ütemeztünk a csütörtöki napra és már alig vártam, hogy halljam a ropogós hangját a kékségnek. Egész nap tanakodtunk, hogy merre is legyen a menet. HHH és Epöl volt kiszemelve de a csajok ragaszkodtak a kupolázáshoz, hogy megalapozzák a későbbi biztonságos elindulást és lássuk be, ez nem árt egy új ernyővel :)  Jó hír, hogy már Noémi is csatlakozott a brigádhoz Barbi után és így már kezdett csapatot ölteni az alakulat. Szabi új lendülettel vágott keresztül az országon, hogy a frissítésen átesett, tuningolt ernyőjét ismét levegőből figyelhesse.

 Szakaszosan de megérkeztünk Epölre és nekiálltunk kupolázni,  startolgatni. Szabinak a fejében erősen motoszkált egy hang...repüljük, repüljük, repüljünk. Folyamatosan szemezgetett a pár száz méterre fekvő sziklás hegyoldallal, amit eddig csak a kis dombról láttunk tanfolyam alatt.

Nekem egyenlőre a gyakorlás volt a cél és nem terveztem nagy repülés aznapra de ilyen téren könnyen elcsábulok, szóval egy gyors párbeszéd után szakértettük a helyzetet és felvágtattunk a sziklára. Barbi, mint egy keményre fújt lufi, pattogott a hátsó ülésen és jajgatott az autóban, miközben haladtunk felfele, figyelve a starthelyet és a szelet. Kocsi ledob és már indultunk is megmászni a sziklát, hogy felfedezzük a lehetőségeket. Sajna nem volt túl jó a szélirány de az erőssége tetszett.
 

Gyors kipakolás, bekészülés és Szabi hamarosan el is hagyta a starthelyet. Széllel szemben indulva a fordulónál gyorsan süllyedt és hátsójával a fákat súrolta keményen. Pár forduló után már le is szállt egy tisztásra de szépen fokozatosan egy helyben tette le. Barbi már kezdett kedvet kapni de még kicsit bizonytalan volt, hogy menjen.

Elkezdtem készülődni de kissé sokáig tartott (mint általában). Mire odaértem, hogy szellőztessem a kék szárnyakat, megváltozott a szélirány és egyre nehézkesebb volt a felszállás. Közel 20 perces szenvedés után erősen gondolkoztam az induláson de az utolsó pillanatban jónak tűnt a szél és sikerült elindulnom.

Sajna egy kis repkedés volt, mert a sziklás hegy vonulata és a körülmények, pocsék adottságokkal rendelkezett, így gyorsabban "leszálltam", mint gondoltam. Ezt most inkább nem részletezném :)))))

  Addig szedelőzködtünk, míg végül sötétedésbe gurultunk le a sziklákról és tudtuk, hogy a kupolázásnak már lőttek. Barbi pufogott is hazafelé, hallom majd egy darabig a...  :D

    A sziklás hely gyönyörű volt, főleg a naplementében. Teljesen más oldalát mutatta meg a hely, ahogy a sárga napsugarak a kopár sziklás oldalról visszaverődtek. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy erre tévedtem...Ahogy gurultunk lefelé, hogy találkozzunk a többiekkel, őzikékre lettünk figyelmesek akik a mezőn ugrálva menekültek, a főútra tévedve pedig egy-egy egér futott át a kocsi előtt fénysebességgel. Volt még egy érdekes találkozásunk a természettel, mikor lassított a kocsisor láttuk, hogy egy róka koma kerget egy macskát az erdő szélén.(talán túlélte)

A nap zárását Noémiékkal töltöttük, akik meghívtak egy kiadós pizzaevéssel egybekötött beszámolóra, majd 1-2 felé haza is tévedtünk egyesével kimerülve...










https://picasaweb.google.com/103846573478432645997/EpolSziklak2012Augusztus9?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKi8xt2sp7XQKA&feat=directlink