Micsoda hét! Kemény zúzás 6 napon keresztül és egy kifacsart szombat után a vasárnap reggeli kv mellett számolgattuk lehetőségeinket. Elég kemény körülményekre lehetett számítani szinte az egész országban de a keleti régió szelei ínycsiklandozónak tűnt. Végül is, szép idő, napsütés, kis hideg de jó lesz az...repülni kell!
Ez az egyetlen pihenős nap a héten és a nap menetét már eldöntöttük, nekünk mennünk kell. Szabitól egy közeli infó begyűjtése után útra keltünk páran, majd Sárhegy ill. Eger volt belőve a GPS-be. Itt vagyunk, jó az irány de egy picit gyengus. Másszunk! :) Egy idő után, mikor a hegy felső részéhez értünk, elkezdem aggódni. Egyre erősebb befújások értek és a starthelyen már a tárzsákomba is belekapott néha. Bakker, ez micsoda? Nem értettük, így vártunk. Az elején még csak mi voltunk de az idő múlásával növekedett a starthely létszáma. A szél nem gyengül, igen erős volt. Ezt azért még nem kéne erőltetni - mondat járt a fejünkbe- délután már előkerültek a gyors ernyők és volt, akinek sikeres volt a startja de láttuk, hogy a mi szerkónk nem erre van tervezve. Az idő csak múlt és a hideg szél egyre jobban átjárta a porcikáinkat. Még a variót is felvettük, hogy melegítse combunkat és a tárzsákba bújva csócsáltuk a desszertet. Ajaj, ebből megfázás lesz... 
Szabi már ideges volt és egy pár perces enyhülés után kicsomagolt, majd kiállt a starthelyre. Ahogy szedegette össze a féket, többször is elrántotta az ernyőjét és többen rávetődve gátoltuk meg, hogy végigszántsa a starthelyet. Hát ez nem tuti, akár mennyire is lelkes. Segítettem a startba de nem akart összejönni. Ahogy éreztem e befújásokat egyre reménytelenebbnek tűnt a helyzet. Két perc múlva egymásra néztünk és közös fejrázás után beláttuk, hogy ez kemény és inkább tegyük vissza. Már oldalas is volt a szél és nem emelte ki az ernyőket csak 15-20 méterre. Egy pilóta visszaszállása érdekesen alakult, mert percenként 20 cm-t süllyedve próbálta letenni a lábát a hegytetőre de amint befejezte volna a mutatványt, négyen ráugorva is alig tudtak megbirkózni az ernyővel. Ahogy csúszott a földön, az egyik sziklához vészesen közeledett a feje de az utolsó pillanatban sikerült megállítani a kétségbeesett emberkét.
Már lassan három óra, ebből nem lesz gyogyi az biztos. A megbeszélésünk végeredménye volt, hogy lecsámpáztunk a hegyről és kerestünk egy kifőzdéd a városban, amitől kicsit felmelegedhetünk a hazaút előtt. Sajna ez a nap sem volt sikeres pedig mi mindent megtettünk. Kockáztatni nem érdemes pár perc lebegésért, akár bármekkora tapasztalatunk is van :D pedig most még köd se volt a starthelyen. Meglepő és tanulságos, hogy a leszállóban szinte semmi szél nem volt, így egy magasabb rétegben futó szél lehetett, ami ezt a jelenséget eredményezte, ezért nem volt nagy emelőtere... 
Folyt köv remélem, csak ne lenne hétfő már megint :(Photo by Barbi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése