Kiérve a városból, meglepett a havas tájak látképe. Igazi vad és zord körülmények között éreztem magam. Ahogy megérkeztem, számos madár repdesett a levegőben és a domboldalon egyszerre. Ernyős nem volt persze de állatvilág annál inkább nyüzsgött. A dombra felérve a horizonton lehetett látni az élelmet kereső őzikéket és a tőlük nem túl messze futkosó nyulakat. A szél kicsit gyenge volt, de legalább egyenletes. Kis kupolázás után, máris kedvet kaptam egy lecsúszásra, amit még számos csúszka követett. Az irány kicsit kedvezőtlenül alakult de a szélerősség egyre erősödött. Ideális volt gyakorolni, érezni a fölöttem keletkező erőket. Játszadoztam a széllel és a kékséggel, próbáltam egyensúlyt teremteni mindkettőben :) Arra számítottam, hogy fázni fogok de a sok gyakorlástól és mászástól, hip-hop kimelegedtem. Egy két kósza autós lelassított, a domb környékén és kíváncsian figyelte a fejleményeket. Gondolták, hogy csak egy idióta tekereghet a magasban félrészegen....Az utolsó lesiklásnál az oldalas szél igen csak megtréfált és heves mozdulatokkal kellett jó útra téríteni, ami egy wing overbe ment át és a leszállásnál közel volt az átmenet de jól jött ki, mintha így terveztem volna :)A gyors átöltözésnél, mintha tüzes ruhát húztam vona le, minden ruhám gőzölgött a hidegben. Biztos, ami biztos a meleg tea enyhítette a hideg érzetet és ilyen havas időben nincs is jobb (na igen, a forralt bor de azt nem lehet).
Ennyi mozgás után teljesen feltöltődtem, pláne a sikeres lesiklások megmozgatták az emlékezetem és megnyugodtam, hogy nem is felejtek olyan könnyen :)
Ami jó, hogy 3 hónapon belül ismét a levegőben leszek és nem is akármilyen helyen...szóval a vizsgám megmaradhat még egy évre :DDDDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése