Eger-Eged avagy az utolsó percek

A tegnapi kirándulást új lendületet adott Egerhez és kicsit fáradtan de annál lelkesebben suhantam reggel a találka helyre. Szinte szokásos ütközőpont volt a kijelölt hely, Kolosy tér (korán reggel). A csapat egy kis része gyűlt össze, mert a többiek last minute utakon érkeztek...Gyorsan összeállt a társaság és kisebb szervezés után bezsúfolódtunk pár kocsiba, hogy ne legyen unalmas az M3-on vezető út Egerbe. A logisztikáról már hallottam és tanultam régen, kaptam is kis ízelítőt belőle de azt a "raktározást és szállítást" sok Adjunktus megirigyelhette, amit a parkolóban műveltünk. A csomagtartó lecsukását 3 ember koordinálta és maximálisan sikerült kihasználni a belsőteret.
Irány Eged!!!
Az úton fokozatosan nőtt a reménysugár ereje, hogy ma nagy repülés lesz mert az utolsó emlékem egy "óriási" emelés volt, amiről a beülő rázása és az ernyő rángatása jutott eszembe, majd Róna szavai a rádióban: "Gerikém, ne ijedj meg...ez most egy kis emelés lesz".....majd 10 perc múlva: "Geri, jegyezd meg a pozíciód mert indítom a többieket és ne csavarogj el, amúgy 100m-t beírhatsz a startkönyvbe". Mindezt persze higgadt szavakkal közölte...

Megérkeztünk és biztató volt a szellő, ami a leszállóban kerülgetett minket, főleg a hőség mellé jól esett. Vártunk egy fuvart felfelé...hupsz, egy Retro Transit érkezett. Ilyenkor nem fontos a kényelem de azért egy ablakot kiüthettek volna, ahol szellőztetni lehet és nem az izzadság terjed a belső térben...Érdekes módon, mikor kipakoltunk, egy pár cuccal több került a kezünkbe és málhás szamárként mehettünk a starthelyre.
Már már általánosnak mondható az elkövetkező terv, mivel megérkeztek az erős termikus befújások, ami repülést nekünk nem enged :(
A fák alatti árnyékot betámadtuk mindannyian, majd egy kis szundi követte az ütemtervet. Rajtunk kívül volt még egy csapat, akik várták a megfelelő alkalmat és hirtelen felpattantak, terítettek és betörőhöz hasonló szerkókat akasztottak magukra. Ha jól emlékszem 5-en voltak és egy része igen jó kiemelkedett de pár ernyősnek nem jött össze a fennmaradás és a leszállóban kötöttek ki...Ketten viszont egészen messze kerültek a hegytől és egy idő után már a horizont részesei lettek. Egy kis gyümölcsözés, babapiskóta harapdálása után megszűnt az alapszél és egyre kisebb szellők érkeztek de mi még mindig vártunk a tökéletes időre. Pár embernek sikerült lesiklani de már akkor láttuk, hogy ebből nem lesz nagy repülés viszont a remény még ott lebegett mindenki szemében :) Ahogy vissza emlékszem,  Józsinak a startja volt a legérdekesebb, mikor eldöntötte, hogy lemegy, kb fél óráig égett a napon a szélre várva, hevederekkel a kezében. Mikor megunta a várakozás, visszajött az árnyékba asszonykához de persze, hogy ekkor érkezett a szél, amiről gyorsan lecsúszott, mert lassan csatolta magát be :)))
A nap már veszített erejéből és nem akartam megvárni a 0 szelet, így nekivágtam...

Beöltöztem, elkészültem, és figyeltem a fák tetejét, amiben még sikeresen elstartolhatok. Jött egy kisebb befújás de valami húzóerő marasztalt még, nem akarta, hogy elinduljak. Úgy gondolom nem bántam meg, mert a következő pillanatban a hegy jobb oldala felől egy motoros kisgép suhant el a starthely előtt kb. 20 méterre és vicsorító bilifejű manus tapadt rá a hegyre, mit se törődve az ártatlan paplanernyősökkel...Ekkor egy picit megtorpantam :/ Pár perc várakozás után a hegy utolsó leheletével elindultam és pár percnyi repülésben gyönyörködtem, nézve a tájat és a szőlőtőkéket aztán egy pici kormányzás után sikeresen leszálltam a kocsikhoz közel. Innentől kezdve Róna elindított mindenkit a hegyről, mert lássuk be, már késő volt :)

Csodás leszállásokban gyönyörködtünk, voltak benne izgalmak és mulatságosak egyaránt (becsapódók, spirálozók, fákat simogatók és persze profi landolók :)

https://docs.google.com/open?id=0B-3aJnkcE6kSdnZKYThjV3MxbjQ

(külön köszönet Atinak a videózásért! )

 A végén mindenki szerencsésen megérkezett.
Már-már mindenki csomagolt és szedtük össze felszereléseinket, mikor megjelent egy Taxi a sarkon és két ernyős szállt ki belőle, ekkor elgondolkoztam..lehet, hogy ismét mászni kéne fel a hegyre? Kiderült, hogy a déli csapat volt, akik a csúcsban repültek és bizony távot kb. 30 km-t. Ez ám a cél! Igaz nem tűnik soknak de nekünk Pilóta növendékeknek tömör gyönyör lenne egyszer egy ilyen élményben részt venni :)
 Hazafelé kókadtan de sietve robogtunk a pályán, majd a tanfolyamos élmények kerültek elő, amin igazán jót nevettünk és elmélkedtünk.
A Kolosyn gyors búcsúzkodással és pár jó tanáccsal váltunk el, majd kicsit rosszul esett mikor rádöbbentünk...ez volt a tanfolyam utolsó repülése. Róna biztatott, mert tudta, hogy pár emberrel biztos találkozunk majd a starthelyeken/levegőben és ha kell, tanácsért mindig fordulhatunk hozzá mert a név kötelez.
A kis beszélgetés mindenkit erővel töltött fel de azért hiányozni fog a megszokott "szombat, reggel 8 óra, telefon"...