Kétágú hegy

Ismét egy csodás napra ébredtem és már 28 fok volt korán reggel (~10:00) de nem gondoltam, hogy teli lesz meglepetésekkel. Tudtam, hogy a csapat fél 2-kor már az újabb bevetésre készülődik de más programra már elígérkeztem. Mostanában voltak hiányosságok bizonyos területen és nem tehettem, hogy hátat fordítok ezeknek. Igazából több programot kihúztam a repülés élményéért de a családi vacsi is igazán jól esett. Ritkán fordul elő, hogy mindenki ráér és együtt beszélgetünk vagy csak viccelődünk az élet nagy dolgairól...



A találkozó után sajnos hamar otthagytam a kis csapatot és útra keltem, hogy csatlakozzak a repülő ezredhez :) Gondoltam, jó kis lecsúszás vár ránk, mert túl erős szelet nem jósoltak aznap estére. Félúton leinfóztam a helyszínt és a terepet, majd suhantam a Kétágú fele. Kisebb navigálást követve megtaláltam a csodás hegyet és célba vettem. Mire a faluból kiértem, egy kék ernyő lebegett a hegy előtt és éreztem, hogy ma repülés lesz. Móni volt, akit elsőként elengedett. Kerestem egy helyet, új cucc kicibálva a csomiból, bakancs, víz és mehet a menet! Folyamatos kapcsolatba voltam Pistivel és a leszállót elhagyva fura hangon közölte. Forduljak meg! Hirtelen elkenődtem..."Geri fordulj meg, mert Móni távot repült és felakadt valami kerítésre a messziségben". Na, 180 fok vissza és vadászat indul a faluban. A többiek fentről navigáltak és kaptam az utasításokat "balra-fel, itt be" majd egy mező széléhez érve egy lovacska állt keresztbe. Óvatosan közelebb csurogtam, hátha odébb megy de inkább csapkodott a farkával és morcosan nézett. Fejet be, ablakot fel és elcsurogtam mellette. Pár méter után száguldó Quad közelített és egy vigyorgó csajszi ült a hátsó ülésen. Persze, hogy Móni volt és még egy karcolás se volt rajta. Nem tudni mi történt de meglett!

Gyors jelentés a csapatnak és irány vissza a hegynek. Ekkor már bíztam benne, hogy a felszállás hamar itt lesz. Láttam visszafelé egy sárgás Szabi féle ernyőt, ami tovább biztatott. Út közben találkoztunk egy másik tanfolyamos csapattal, akik szintén felénk közelítettek de éreztük, hogy most gyors start lesz mert ez egy szűkös hely, nincs idő mindenre. Az út kegyetlen volt, igazán meredek és meleg de ilyenkor a cél lebeg előttem. Felérve elpusztítottam a 1,5 literes üveget és felmértem a terepet. Ekkor már több ernyő is lebegett a hegy előtt és Szabi még mindig ott volt velük.(út kb. 40 perc) Nem egyszerű lecsúszás volt, mindenki lejtőzött és csapdosták szárnyaikat. Volt, aki pár méterre felettünk de néhányan elég magasan nézelődtek. Gyönyörű volt és főleg az, hogy szinte mindegyik "pilótát" ismerem. Még észhez se tértem de már láttam, hogy megérkezett a másik csapat és terpeszkedtek.Így is szűkös volt a hely, nagyon. Sziklás szakadék és körülötte fák, amire igen csak könnyű felmászni ernyővel!Gyors ellenőrzés, terítés, kamera és egyéb, majd sorban állás, hogy mehessek. Voltak érdekes startok, még Laci is néha megijedt, főleg egy idegen srác láttán, aki wingoverr-el startolt és majdnem csúnya vége lett, ha nem kiabál Laci közben... ekkor éreztem, hogy erős ez, csak ne kelljen gyalogolni lefeleeeee :( Pitti startja volt a legnagyobb élmény. A szél csak forgatta az ernyőt, majd Pittit is vele aztán óriás lendület és a buló már a levegő és Pitti részese lett. Nem maradt velünk...elvitte, mint cápa az evezőt. :) 20 méter után elejtette és óriás nevetés következett :)

Jön Geri, bekészültem...kicsit aggódtam, hiszen az ernyő szellőztetésén kívül még meg se mozdítottam a felszerelésem és nem ez a hely és időpont, ahol ki kell próbálni ezeket. Ráadásul a legutolsó startom se volt tökéletes, mert a bokrok fogtak meg. Töröltem az agyamból a félelmet és koncentráltam a szélre, vártam a megfelelő jelet. Egy pillanatra éreztem, hogy most kell mennem, húztam finoman és persze gyorsan jött fel. Ugráltam vissza a sziklákra, kis fék, majd fordulás és mehet. A következő mp-ben óriás erő tépett fölfele, még a lábammal is dobbantottam a levegőben és ott voltam 50 méterre a start felett. Az első emelés, húúú! Következő percben felvettem a többi ernyő szintjét és becsatlakoztam a menetbe. Csodálatos élmény volt, végre magasan, szélben és ismét lóg a lábam. Jippyyyjeeeeee! :)

https://docs.google.com/open?id=0B-3aJnkcE6kSMlkxQ3JlT2FYZjg

Cél a legmagasabb szint! Majd átláttam a Pilisre, dorogi tóra, ahol nemrég söröztünk egyet, a Suzuki gyár és persze a Dunakanyar naplementében. Mi kell még? :)
Tesztelgettem a cuccot, forduló, fülcsukás stb, majd a beülőt, amin igen csak meglepődtem. Igazi kezes bárány volt és könnyen vette a menetet. Integetés a többieknek és további lebegés a hegy előtt. Lassan leszállingóztak az ernyők és hárman maradtunk fent. A szél erősödött és csak egy helyben lebegtünk, majd közeledtünk egymáshoz és rövid párbeszéd után további lebegés, nézelődés volt a program. Kicsit már elfáradtam és gondolkoztam a leszálláson, mikor Laci szólt rádión. "Gyerekek, most már gyertek le egymás után, mert a végén feljelentenek".
Értettem én, hisz sötétedett. Oldalazva kinéztem egy helyet és letettem de kicsit meglepődtem. Az utolsó méterek gyorsan közeledtek, ami erős leszállást eredményezett de egy szúrás a bokámon, pár lépés és már észre se vettem. Megérkeztem és kiterültem, mint egy részeg :) Ezek után ismét mosolyfaktor az egekben, csomagolás és irány Budapest.
Összegezve, ez egy tökéletes nap volt, amit biztos nem felejtek el és bevésem a nagykönyvbe!
Ajánlom ezt a helyet mindenkinek de a túrára készüljetek!

https://picasaweb.google.com/103846573478432645997/GeriSzelesNapjai?authuser=0&feat=directlink