Nyikom az esélyes

Ismét szép reggelre ébredtem ezen a szombaton. Az ablakon kinézve élénken világító kék ég egyből meghozta a kedvem a mai kalandhoz. Ami egy picit visszahúzó volt, az a nátha előjelei de egy gyors orvoslás vitaminokkal és pár elöregedett gyógyszerrel karöltve megoldotta a problémát és átbillentett a holtponton. Most Gabi volt a felelős a "pilóták" begyűjtésében. Gyors egyeztetés, majd Eszti is csatlakozott a menethez. Szabi persze kényelmesen kávézgatott az M3 melletti uzsonnázó helyen. Csomagok be, visszapillantó ellenőrzés, majd az ukrán busz beérkezése és a tömeg megihlette a társaságot a gyors indulásra. Persze az út nem volt egyértelmű, mivel a nagy sztorizgatásokban elnézve a kijáratot egy kis kerülővel érkeztünk meg a településre. A bekötőút elég hátborzongató volt és hiányzott is egy piros keretes kör alakú tábla (kivétel traktor) felirattal...Az út kétharmadát a leszállóig gyalog tettük meg. A leszállóban meghökkentünk, mikor csak egy autó volt rajtunk kívül és ernyőből egyet se láttunk a starthelyen és a leszállóban. Hm!? Róna szavai jutottak eszembe: "ha nincsenek a starthelyen és nem repülnek = akkor nem lehet repülni"

Még egy kis ejtőzés a túra előtt és felhőkép, madár tekerések szakértése után megérkezett egy platós furgon teli csomagokkal és ernyősökkel. Közös bólintás rávilágított, hogy a következő kört nem hagyjuk ki. Ahogy vártunk a szerkezetre, rengeteg ember érkezett és egy pár vállalkozó nekivágott az emelkedőnek de a nagy része velünk együtt várt egyre feszültebben. Ahogy befutott a járat, már dobáltuk fel a cuccokat és a lomha testünket. Bezsúfolódtunk orientálódva a plató közepére aztán ernyőkkel kipárnázva elindultunk végre. Kalandosan ágak csapkodtak fejünk felett és néha fura csattanó hangok jöttek az alváz felől de sikeresen felértünk.

A starthelyen már számos ernyős készülődött de még senki nem vágott neki.Óriási falatozásnak nem mondanám azt, ami az étterembe történt de teli gyomorral mindenki nyugodt és kiegyensúlyozott volt és hát mosolyogva távoztunk a pesti táblákat követve...
Kezdtünk kicsit aggódni, mikor a felhők fokozatosan terjedelmesedtek és a cirrus is bekúszott a fejünk fölé. Kész, bedeszkáztak és még szél és befújás is csak elvétve volt érzékelhető. Egyik pillanatban két ernyő elindult, majd szünet. Nekik sikerült kitekerniük a leszálló tövében és már magasról integettek a bámuló tömegre. Csaknem fél óra várakozás és próbálkozások után meguntuk Szabival. Bekészültünk, felvéve az össze ruhadarabot a nagy repülésre és Szabinak sikerült elstartolnia egy rövidke pöffben.

A nép csak pislogott, mikor enyhe lejtőszélben játszadozott és egy idő után megtekerte az első termiket. Mi kell még? Gyorsan kiterítettem és azonnal után, nehogy lemaradjak a tutiról. Startolásom után hirtelen vagy 5 ernyővel találkoztam a lejtős oldalon és próbáltam minden emelésre rámozdulni. Sok próbálkozás után egyre távolodtam a hegytől és bíztam a szerencsében de már vészesen közeledett a leszálló. Nem voltam egyedül és folyamatos helyezkedés után becéloztam az autót, hogy ne repüljek messzire. Itt már várhattam a rángatást de valahol elhagytam félúton és lecsúsztam róla. Nem volt hosszú repülés de próbáltam kihozni a legtöbbet belőle, így közel negyed órát ismét beírhatok a startkönyvbe.

A cuccot összeszedve kiterültem a mezőn és csak bámészkodtam a hegy felé, mialatt figyeltem a többi színes ernyős próbálkozásait és technikáit, hátha tanulok Tőlük és később hasznomra lesz. Szabi már fent volt a starthely felett közel a felhőalapon és végignéztem, ahogy elindultak távra. Sikerült Neki, lesz belőle valami szerencsére. Én viszont  szontyolodtam lent a mezőn és hámoztam le a ruhadarabokat magamról, mert lássuk be...fent kevés de lent elég sok a ruha öltözet.
Reménykedtem, hogy ma én is a távrepülők listáját fogom gyarapítani de maradt a következő kör és egy másik helyszín erre a célkitűzésre...Gabi és Eszti még fent voltak és várták a tutit, hátha kellemes és hosszú repülést hoz a délután hátralevő része, én pedig beálmosodtam és szundítottam egyet. Egyszer csak telefon...Szabi volt az és segítséget kért, mert hát csak eltávolodott attól a hegytől és Jobbágyi határában szállt le. Naná, hogy kinevettem mert hozzám hasonlóan neki is várnia kellett.

A kulcs Gabinál, Gabi pedig még fent. Az idő csak múlt és egyre felhősebb lett, aztán a szélirány is igen csak kedvezőtlenül alakult. Nem éreztem, hogy ismét fel kell mennem, így vártam és néztem, ahogy a sok ernyős csordogál lefele és mindenki lelép és húz haza ebédelni. Idővel Gabiék is megjelentek de nekik sajna csak a séta jutott a hegyről lefele, mivel eléggé hátszeles lett, így bedobáltuk a cuccokat és elindultunk hazafelé, hogy Szabit útközben felvegyük.






 Mikor beértünk a faluba, Szabit is megtaláltuk egy út szélén sörrel a kezében, óriás vigyorral az arcán. Kis beszámoló, pakolás és sprinteltünk keresni egy helyi éttermet, mert bennem is elfogyott a két kakaós tekercs energiája, amit még reggel vadásztam be.