Szállj Sólyom!

Micsoda hétvége!?

https://www.youtube.com/watch?v=BQeMxWjpr-Y

Itt a több napos ünnep én pedig szenvedek ezzel a nyamvadt náthával már több, mint egy hete. A szombati pihenés ismét erőt merített és vasárnapra már sikerült programokat beütemeznem. Jó volt családozni egy kicsit és rájöttem, hogy elég ritkán van mostanában lehetőségem  erre. Vasárnapra jutott még egy kis gyakorlás a HHH-n, hogy ne felejtsem el mi is az a kupola és kutyázás, majd ismét lelkesedést kaptam a repüléshez.

A hétfő eléggé hiányosnak nézett ki, mivel legtöbben orientálódtak a hazai környezet felé vagy éppen túrázni indultak el virágzó helyekre. Láttam, hogy szerveződik egy program hétfőre és páran nekivágnak a déli vidékre szárnyat bontogatni és elgondolkoztam egy kicsit. Locsolkodást idén kihagyom, csellengéshez és tévézéshez nincs kedvem, így mi bajom lehet ha nekivágok én is a kisbusszal a villányi borvidéknek? Van még hely, beférek? Akkor ott a helyem! Reggel volt a találka az OMV  kútnál és megnyugodtam, mikor láttam a többi jelentkezőn a fáradtság jeleit...biztos én se voltam jobb passzban. Kis organizáció, ki, hova, merre és kivel de végül a kempingszéknek is jutott hely! Iránytű kiakadt délnek én pedig elmerültem az összkomfortos ülésen. Nem volt egy rövid túra és már csak saccolni tudom, hogy kb 11-re értünk oda. Az úton elég alacsonyan alakulgattak a felhők de ahogy haladtunk délnek, egyre tisztábbnak és bizalomgerjesztőbbnek tűnt a helyzet.

A pálya mellett érdemes volt nyitva tartani a szemem, néha őzikék rohangáltak és füleltek vagy a vércse csámcsogott a karón, egérrel küzdve de a húsvéti nyuszi is rohangált a szántón lobogó füllel. Egyszer csak megérkeztünk Villányba és igazán pozitív kisugárzása volt a településnek, igaz csak átsuhantunk rajta. A főút még akár sétálóutca is lehetne, külön bejáratú vendéglőkkel és pincékkel díszítve. Átfutott az agyamon az is, hogyha nem repülünk aznap akkor még alternatíva lehet egy kedves kis pince belül kimért finomsággal megterítve. A szoborparkhoz érkezve meglepett a hegy, mivel egy ideje már csak mezők voltak a környéken és egyszer csak a semmiből kiemelkedett egy hosszú csúcsos hegy. Az ünnepnek köszönhetően volt pár turista és érdeklődő és mi is színesítettük az érdeklődők körét. Sok várakozás nem volt.

Gyors pakolás és már meg is indultunk a hegynek. Az út az északi oldal felé vezetett és egyre sűrűbb növényzet várt minket. Érdekes zöldek és virágok voltak az erdőben és az avar is gazdagon volt különféle zölddel, ami különleges szagot eredményezett. Hosszú egyenletes út volt felfele és a páratartalom leginkább egy szaunára vagy őserdőre emlékeztetett. Voltak rizikós részek, mikor hirtelen emelkedő jött és a nedves növények és talaj akadálypályaként emelkedett. Nem egy sorstárs csúszott el és ült seggre. A starthelyen nem lehetett leplezni, hogy ki úszta meg és ki az, akinek saras jelmeze lett.  Nem volt egy könnyű út de mindenkinek sikerült a starthelyre érnie. Gyors kicsomagolás, majd Csülök mondta is a szónoklatot, hogy mit kell tudni a helyről és mire kell figyelni repülés közben. Kis pihenő és piknik következett, figyelve a helyiek repüléseit a felhők elemzései közben. Rövid időn belül kezdett beindulni az idő és a befújások is erősödtek. Csülök nem pocsékolta az időt, hamarosan be is készült, majd egy pillanat alatt már a levegőben volt fent. Ezt látva mindenki szorgos hangya módjára bekészült és elstartolt, szint 20 perc alatt. Szerencsére jól sikerült a start és a következő pillanatban már vagy 20 méterre voltam a starthely felett.

Éreztem, hogy most nem éppen gyogyi idő van és rángatózik a kupola felettem. Mint a halak, úgy pásztáztuk a hegyet termikeket keresve és többnyire sikerült is többször kiemelkedni egy kis időre. Egyik bubit követve, elkezdtem tekeregni körbe körbe, majd láttam, hogy más is ráharap a tekerésre és együtt kőröztünk szépen emelkedve. Nem volt túl egyenletesen de jó érzés volt, mikor a hasamban éreztem az ülőlapot egy pár másodpercre. Pontosan nem tudom mi történhetett de olyan 750 környékén megszűnt az emelés és kiestem belőle. Ahogy néztem a többieket, mindenki küzdött és kereste a kósza termiket de be kellett látni, ez elment. Mivel igen csak a hegy mögött voltam elsodorva a széltől és magasságom nem tűnt nagyon bizalomgerjesztőnek, így eldöntöttem, hogy irány vissza a hegy elé amíg lehet. Kis idő múlva a célt bemérve romlott a helyzetem és a varió is kezdett idegesíteni a búgásával. Mire ránéztem, már -3 -3,5 körüli süllyedést mutatott, ami kezdett kicsit aggasztani főleg, hogy hátul voltam és süllyedtem.

https://www.youtube.com/watch?v=Qtb11P1FWnc&list=RDBQeMxWjpr-Y

Körbenéztem és a többiek is hasonló taktikát választva egy irányba néztünk és gyorsító után kapálóztunk, hogy esélyünk még legyen. Nem lett volna jó ötlet a turbós oldalon leszállót keresgélni úgy, hogy fogalmam sincs mi merre. Nincs mese, fék fel és gyorsító kiakasztva haladtunk vissza a hegy felé. Mikor közel értem a hegyhez, éreztem, hogy a túloldala már nem lesz meg és magasságom is a starthely alá süllyedt. Na, szép kis bemutatkozás...kis csikó eljön próbálkozni és még problémát is okoz ezen a szép napon. Egy pillanatra ez is megfordult a fejembe de jobban aggódtam azon, hogy most mi lesz. Mivel leszállót nem láttam a közelbe, így próbáltam a hegy szélét megközelíteni, ami alacsonyabban volt és bíztam benne, hogy elé kerülhetek. Esélytelen volt!

Előttem már a bánya látszott is utolsó reményként kezdtem felmérni a terepet. Érthetetlen volt, hogy ez a süllyedés ilyen nagy és ilyen sokáig tart. Na, majd a bánya biztos adja, azért van ekkora szívás, mert jön az igazi buboréktenger. Hát nem...Kinéztem egy nagyobb placcot és próbáltam nem Lee oldal felé helyezkedni, hogy ne legyen csukás leszállás közben. Szerencsére könnyű menet volt és könnyedén leszálltam a bánya közepére. Egy nagy szusszanás után felnéztem, kíváncsi voltam ki jutott még ilyen helyzetbe. Páran még küzdöttek a széllel és egy-két ernyősnek sikerült kijutnia a hegy elé de volt egy sorstárs, aki hozzám hasonlóan a bányát célozta be. Szerencsésen leszállt és kielemeztük a helyzetet. Hasonló terveink voltak az elején de már mindketten egy csónakban evezünk. Egy kis tanácskozás, hogy mi legyen de gyorsan leszavaztuk azt az ötletet, hogy körbemegyünk a hegyet megkerülve. Gyors csomagolás után nekivágtunk a hegynek, fel a bánya szélén és megkerestük azt a részt, ahol a hivatalos út vezetett fel a starthelyre. Azt hittük, hogy gyors túra lesz de egyre inkább érezhető volt a meredekség és a felétől szinte sziklamászásba ment át a menet. Nem volt könnyű, izzadtunk rendesen még az áprilisi idő ellenére is, mintha nyár lenne. Több pihenőt követve felértünk a starthelyre de közbe folyamatosan kommunikáltunk a társakkal, hogy milyen a helyzet.

Egyik pillanatban megszólalt a rádió és Csülök jelentkezett be, gyors helyzetjelentés után elárulta, hogy már átrepülte a Mecseket és még mindig 1200m-nél tart. Na, nem is kellett több, puffogva siettünk felfelé. A starthelyre felérve volt pár ismerős arc és felmértük a terepet. Lehetett repülni, így lassan előkészültünk és szinte mindenki a levegőbe volt ismét 4 óra fele. Jól sikerült a start és cikáztam is a hegy előtt, mire egy kis rángatást éreztem. No csak, mi ez?  Még van termik ilyenkor? Nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen élveztem, hogy fent vagyok ismét és repülhetek. Hozzuk ki a napból, amit lehet gondoltam majd ismét egy rángatáson repültem keresztül. Ha így van, akkor legyen. A következőt már nem engedtem el és finoman igyekeztem elcsípni egy kis fordulóval, majd következő pillanatba éreztem, hogy magasságomból adódóan már tekerhetem is. Koncentrálás közbe egyszer lenéztem és már a starthely felett voltam kb 800-on, na ezt nem engedhetem el, tekerni kell. A játék kb. 1300-ig tartott, majd láttam, hogy ismét messze vagyok a hegytől és kemény munka lesz visszajutni. Inkább megyek vissza a játszótérre és megpróbálok még egyet. Mivel nem volt túl aktív az idő, így a távról lemondtam mert a rutinomat ismerve max 2 falu jött volna össze :) Ebből a játékból jutott még egy és még egy, majd kezdtem fázni és fáradni, így elmentem nézelődni messzebbre.

Gyönyörű volt fentről a táj, csupa sárga lapkák és színes foltok a földön, no meg a szép felhők díszítették az eget és mosolyogva igyekeztem a leszállóba még jó magason...Nos, ez érdekes lesz. A leszálló nem tűnt nagynak de rémisztőnek se mondható. Mondjuk az elgondolkoztatott, hogy miként kellene helyezkedni, mivel körbe szőlőtőkék voltak és egy pici terület volt kijelölve a karók között egy 2m-es bejárattal. Megoldjuk! Ahogy tervezgettem a leszállást és merültem, éles hangra lettem figyelmes. Tücskök koncertje volt hallható a levegőben de úgy tűnt, mintha valahol fát vágnának körfűrésszel. A leszállás fontosabb volt, majd ahogy közeledtem láttam, hogy a talán nem egyenes és éppen arra emelkedett, amerre belőttem az irány. Hát egy félig sikerült bukfenc volt a végkifejlet, amin csak nevettem.

Rég volt ilyen de a leszállás paródiásan sikeredett...Lassan lecsatolva majd levetkőzve éreztem, hogy elfáradtam és kidőltem a mezőre az eget kémlelve és vagy 15 perces merengés alatt feldolgoztam az élményeket....Lassan megérkeztek a többiek is, majd csomagolás után felkerestük a buszt és egyeztettünk a visszaútról. Ez idő alatt előkaptam a hegyet, hideget, meleget átélt préselt reggeli szendvicsemet, majd majszoltam és töltődtem. Két emberke még hiányzik. Kiderült, hogy egyik Dombóvár környékén vár minket másik pedig Csülök, aki a Balatont érintette és stoppal igyekszik a város felé helyezkedni de már 4 kerékkel. Hosszú út lesz hazafele, már 5 után indultunk és egy gyors tervezés után kiderült, hogy kb 5 óra lesz ha tartjuk az ütemtervet. Behuppantunk a buszba és követtük a szerpentines utat én pedig el voltam merülve a gondolataimmal és az eddigi élményekkel.

Jó kis nap volt, lássuk be. Többet adott, mint reméltük és ismét bővült a tudásom egy új starthellyel, kemény túrával, érdekes növényekkel és állatokkal, egy bánya közepén történő landolással és egy képzeletbeli locsolkodással, amit csak elképzeltem 1300m-en. Gondoltam rátok csajok és ha lett volna még víz a zsákban, permeteztem volna a kiszáradás ellen.

Ide vissza kell még jönnöm, nincs mese. A kívánságok teljesültek, hiszen kellemesen alakult  ez az ünnep... 

ui: egyes képek szürreálisak de azt az élményt és pillanatot idézi, ami akkor járt a fejemben...